Grafológia - Márton Tünde grafológus és írásszakértő


"A betű mutatja a lelket,
aki betűket ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét,
mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét".


(Demétriusz)

Anima vagy animusz? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Márton Tünde grafológus   
2009. december 02. szerda, 00:00

A kollektív tudattalan alkotórészei – Carl Gustav Jung által megfogalmazott anima és animus – a bennünk rejlő, de az ellenkező nemhez tartozó ideálképeket tartalmazzák. Eszerint minden férfi hordoz magában több-kevesebb nőies vonást (anima), ugyanakkor minden nőben rejtőzik valamennyi férfias jellem, tulajdonság (animusz). E lélekrészek észrevétlenül formálják karakterünket . Az emberek többségénél túlsúlyban vannak a nembeli hovatartozásra jellemző vonások. Előfordul azonban, hogy egyesek természetében nagyobb hangsúlyt kapnak a másik nemtől kölcsönzött karakterjegyek.

A kézírásból nem állapítható meg egyértelműen az író személy nemi hovatartozása, csupán az határozható meg, hogy férfias avagy nőies jelleget mutat-e az íráskép.     Néhány árulkodó írásjegy a nőies (anima) írásról:   - girland vagy árkád, - gyenge nyomaték, - vékony vonal, - esztétikus íráskép - nagyméretű írás, - kötött írás, - díszítettség megjelenése - kerekded formák az oválokban   Animus jegyek az írásban:   - szögek megjelenése - erős nyomaték, - elrántott vonalak - csonkítások - egyszerűsítések, - kötetlen írás, - kisebb betűméret - nagyobb távolságok a betűk, sorok között

 
Grafológia - Márton Tünde grafológus és írásszakértő --- (c) Marton Tunde - minden jog fenntartva